Mindig elcsodálkozom, hogy az Élet mekkora pofonokat osztogat. Mindenkinek. Válogatás nélkül. Aztán azon, hogy amikor még jól bele is döngöl a földbe, amikor már a földön fekve is tovább rugdal összegyűjtjük utolsó erő-tartalékainkat és felállunk, és újra indítjuk…
Még hány pofon
2010.05.03. 11:58 Melba2001
Szólj hozzá!
